02  Szakirodalom :: Szülőknek - Serdülőknek - Felnőtteknek - Tanároknak

Szupervízió, egy ,,kívülálló" szemével


Abban a szerencsében van részem, hogy több éve megismerkedtem a szupervízióval. Mégis kívülállónak tekintem magam. Ismerkedem vele. Régóta, távolról kezdve, körbe-körbe, szinte becserkészve. Eleinte azt hittem, semmi különös, kis figyelemmel bárki tud szupervíziót tartani.
Hát… majdnem. Ha jobban végiggondolom, rengeteg „szupervízióközeli” szakma van. Módszertanuk némileg hasonlít is – egyrészt egymásra, másrészt a szupervízióra – legfontosabb jellemzőjükben azonban eltér.
Ebben az írásban ezeket a hasonlóságokat és különbségeket igyekszem megfogalmazni, ahogy én látom. Aki vett már részt a szupervízió több formájában, megfigyelőként, csoporttagként és szupervizáltként is. Mindhárom szerep nagyon érdekes. Mindhárom szerep nagyon tanulságos. Más-más szinten mindhárom önálló élmény és önálló érték. Legalábbis nekem.
A most következőkben egy – a szupervízió iránt elkötelezett – pszichológus-pedagógus szemével igyekszem végigvenni a téma legfontosabb elemeit. Legvégül kitérek a szupervízió lehetséges formáira röviden említve ezek előnyeit és nehézségeit.

Tények a szupervízióról
A szupervízió több mint egy évszázada ismert és használt fogalom. Először Amerikában az 1900-as évek legelején a segítő szakemberek feladatvégzésének belső, minőségi kontrollját jelentette. (Angliában, a termelő üzemekben még ennél is régebben használt volt, ugyanis az elkészült terméknek a minőség ellenőrzését látta el a szupervizor. Ezt a funkciót szerte a multivilágban ma is a „szupervájzorok” töltik be.
Később a szupervízió módszerét kiterjesztették más társadalmi és szervezeti viszonyokra is, de alapvetően megmaradtak a főbb jellemzői: minőségellenőrzés, belső kontrollal. Ez a modell lett az angolszász-típusú szupervízió.
Európában (először Hollandiában) az 1960-as évektől válik kifejezetten ismertté, de ekkorra a módszert használatában is meggazdagították a szociológia, a pszichológia, a szociálpszichológia kutatási eredményei és tudományos elméletei, szemléletmódjai. A társadalmi és gazdasági élet történései és válságai pedig működtetésének is más és új kritériumait hozták létre.
Vagyis, hogy szupervíziót csak külső, független és pártatlan szakember tarthat a segítséget kérőnek. Ez a szemlélet, a szupervízió európai modellje néven lett ismertté.
Az 1980-as években Európában, fejlődésének sajátságos állomásához ért el a szupervízió, ugyanis ekkortól új interdiszciplináris tudományterületté, illetve hivatássá lett.
E rövid ismertető alátámasztja véleményemet, miszerint:
•    sokrétű, szinte minden emberekkel foglalkozó területen lehet használni
•    független, külső ember kell hozzá
•    a legkiválóbb szakemberek alkalmasak szupervízornak
•    fáradtságos munka.

Mi az, amiért mégis megéri?
Nekem azért jelentett nagy élményt minden szupervízió, amin résztvettem, mert itt találkoztam először – és bánatomra azóta is szinte egyedül itt – azzal, hogy a kiindulópont az az ember, aki problémáját, gondolatait, útkeresését hozza a beszélgetésbe.
A szakmai továbbképzések, tanfolyamok, de sajnos még a tréningek is egy képzeletbeli közös ismeretanyagra építve igyekeznek haladást elérni. Ez általában sikerül is(?). Általában. Mert annak, aki éppen e képzelt szintről indul, teljes a siker. Aki magasabbról, annak kevésbé éri meg, de „szo-szo”, nem vesztett. Aki alacsonyabbról, hát ha kicsi a lemaradása, akkor behozza, legfeljebb egy kicsit butának érzi magát néha. Nagyobb lemaradás esetén a különbség nem áthidalható: a tanfolyam alatt okosan néz, elkeseredik, hogy ezt ő már soha nem látja be, de nem szól.
Találkoztam ennél kicsivel jobb megoldással is: a tanfolyam elején van egy helyzetfelémérés, ki mit vár, mit gondol, mit ismer az adott témában.
Ez azonban csak a felszín.

A szupervízió sajátos jegyei

Az őt érdeklő dolgok

…a szupervíziós beavatkozások úgy értelmezhetők, mintha egy utazó az őt érdeklő dolgokat a meghatározott útvonalról letérve, soron kívül szemügyre venné … ezzel teljesen felborítva az utitervet.
Az utazó a szupervizált és őt követi a pillanatnyi érdeklődésnek és kérdéseknek megfelelően az idegen¬vezető, azaz a szupervizor. A követés talán nem szó szerint értendő, hiszen közben segít is az utat megtalálni. Mintha egy olyan városban igyekezne segíteni megtanulni a térképet, ahol az ember már egyszer eltévedt. Hiszen ezért fordul valaki szupervízorhoz. Abban a reményben, hogy van rövidebb, jobb, simább, vagy egyszerűen csak kellemesebb út is oda, ahol ő járt vagy szeretett volna eljutni.

A metafórák és képek
… nagyon alkalmasak a diffúz, csak sejtett és érzett, de nem kimondható dolgok megjelenítésére. ….. A képek egy nyelvi határokon túlmutató megértést tesznek lehetővé. Az emlékek is legtöbbször képekhez vagy elképzelt jelenetekhez kötődnek.  A legtöbb szupervizor tud képekben beszélni és képekkel dolgozni.
Csak a legjobb szakemberek képesek arra, hogy igazodjanak a szupervizált ember gondolkodásához és az ő általa legjobban használható csatornákon közvetítsék a gondolataikat. Ez teszi lehetővé, hogy valóban azok  a megoldások kerüljenek felszínre, amik az ember belsejéből fakadnak. E megoldások adják a következő időszak nyersanyagát. Tudjuk, hogy a segítő szakemberek munkaeszköze a saját személyisége. Külső megoldások alkalmazása eszközként, mint egy csavarkulcs, segíthet egy konkrét feladatban, de valódi megnyugtató megoldást, amitől kongruens személyisége megmarad, csak saját magából meríthet.

Egyfajta fordítómunka
A szupervízorok tevékenységét egyfajta fordítómunkaként is felfoghatjuk. … egy konfliktus vagy folyamat új jelentését helyezik előtérbe, tartalmi nehézségekre mutatnak rá, rá lehet mutatni azokra a személyes leterheltségekre, amik visszahatnak….
…egy új nyelvet ismerhetnek meg. Ez lehet szakmai zsargon, egy másik részleg, szervezet nyelve, az ügyfelek nyelvezete.
Ezen a ponton elidőznék egy kicsit. Pedagógusként sok iskolában és továbbképzésen találkoztam olyan kollégákkal, akik 5-10 esetleg 15 év alatt teljesen elfelejtették a szakmai kifejezéseket. Néha elszomorító, hogy mennyire érződik, hogy nem olvasnak szakfolyóiratokat. A tantestületekben néhol divat mellőzni a szakkifejezéseket, mondván ne játszuk meg magunkat. Az évek során már csak az új kollégáknak tűnik fel, hogy egy év alatt ellaposodik a nyelv, amit használnak.
Az alkalmanként kívűlről jövö szakember, aki kapcsolatot teremt párhuzamosan működő iskolák és tantestületek között, hordozhatja az igényes megfogalmazások és – és valljuk be, ennek alapján a mélyebb gondolkodás – értékét.

Idegen (?)
Az európai szupervízió védjegye, hogy valaki kívülről lép be egy teambe vagy egy szervezetbe, vagy éppen fordítva, a szervezet tagjai keresnek fel valakit, aki kívül esik a rendszer keretein.
Iskolai szemmel nézve kényes kérdéshez érkeztem. Megnyílhat-e egy iskola tanára egy belső munkatárs előtt? Persze, miért ne? Ahol valóban megteheti, ott azért, mert tisztelik egymást annyira, hogy az egyéni különbségeket értéknek tekintik. Ahol ez a bizalom nincs, ott nehéz bevallani, hogy rosszul sikerült egy óra. 22-es csapdáját sejtek: ahol csak belső csoportmegeszélésektől várják a valódi pedagógiai megújulást, ott kellene igazán külső szupervízor. Ahol tudják, hogy kell néha – esetleg rendszeresen – külső segítség, ott a belső munka kielégítőbb.

A személyes tanulás tere
Megtett, átélt elgondolt és érzett dolgokra reflektálni – ez a szupervízió alapkoncepciója. A csoportban az emlékek a másokkal történő megosztás révén újra elevenné válnak és új aspektusok merülnek fel. A szupervízió keretébe belefér egy új élménytér létrehozása is. A találkozásoknál a csoport különböző megoldásai, dinamikája, kultúrája kírül napvilágra. Az új nézőpontok segítik a csoporttagokat a mindennapi munkában.
Nyitott, önmagában keresőnek és külső információk befogadására is képesnek éreztem magam egy-egy szupervíziós ülés után. Többször előfordult, hogy gyalog mentem haza vagy nagy sétára indultam ilyenkor egyedül. Mindenképpen igyekeztem összhangot teremteni önmagamban. Először kudarcként „csapott fejbe”, hogy egy (utólag) kézenfekvő megoldás nekem akkor ott nem jutott eszembe. Túléltem. Nem kudarc, hanem egy folytonos tanulási folyamat része.
Biztonságérzetet ad
A tudat, hogy valakivel egy meghatározott időn velül találkozni lehet…
Levette a vállamról a tévedhetetlenség kötelezettségét. Ha elrontottam egy helyzetet nem rossz pedagógus, rossz tréner, rossz segítő vagyok, hanem tévedtem. És ki fog derülni, hogy miért, mekkorát és hogyan lehet folytatni.

A szupervízió formái

Egyéni szupervízió
Egy szuprvizor és egy szakember (szupervizált) személyes találkozója, melyen a hozott probláma vagy adott időszak tevékenységének megbeszélése történik, a szupervízió sajátosságainak megfelelően.

Csoportos szupervízió
elsősorban hasonló szakmájú, de nem együtt dolgozó emberek szupervízióját értjük alatta Egy ülés alatt egy ember problémáját beszélik meg, mindenki hozzászólhat, ez új perspektívát ad a probléma megoldásához. A csoporvezető szupervízor feladata, hogy óvja az esetgazda saját megoldásait, főként ezeket segítsen felszínrehozni.
(A csoportos formánál az optimális létszám korlátja a minél gyakoribb sorrakerülés és a könnyen belátható gondolatmenetek száma: 5-7 fő)
A csoportos esetében bejön új hatásként a csoportdinamika, egyrészt a csoporttagok között, másrészt a szupervizor és a résztvevők között. A csoportos forma előnyei között említendő a többféle megközelítés (szupervizor+résztvevők) illetve a problémahozó önreflexió segítése.

Team szupervízió
egy helyen dolgozó emberek csoportos szupervíziója, szervezetfejlesztő szupervíziónak is lehetne nevezni, mivel itt előtérbe kerülnek a szervezeti kérdések. Iskolai szervezetek esetén átszervezésekkor vagy minőségbiztostás kereteiben kerülhet ilyenre sor.

Peer szupervízióról
az azonos szakmájú emberek egymásnak adnak szupervíziót külső szupervizor nélkül. Pedagógusok között könnyen megvalósítható forma, amennyiben egy szakmai szervezet vagy egy öntevékeny pedagógus a szervezési feladatokat felvállalja.

Intervisio
annyiban tér el a peer-től, hogy különböző szakmával rendelkező emberek a résztvevői. Nevelési területen elképzelhető formája, hogy óvodától középiskoláig ülnek össze pedagógusok (például annak tisztázására, hogy egy adott probláma milyen korábbi eseményekre vezethető vissza, kezelése milyen későbbi kihatássl járhat).

Tan-szupervízió
a szupervízió tanulása, főként gyakorlati tanulást jelent; a szupervízió maga is szakmává válik.

Kontroll- szupervízió
a szupervizor segítése, szupervízió a szupervizor számára.

Összefoglalás

A pedagógusok közül sokaknak az okozza a pálya legnagyobb nehézségét, hogy munkájuk minősége objektíven nem mérhető. Ennek következménye, hogy a fejlődés is szubjektív. Hivatalosan elindult egy folyamat, ami adminisztratív úton kíván segíteni a problémán: mérhető elemeket épít be az oktatási nevelési rendszerbe.
Ettől független, önálló útnak lehet tekinteni a pedagógus szupervíziót.
Ez a tapasztalati tanulási folyamat a munkatapasztalatainkon és a bennünk lezajló folyamatokon keresztül épül be. „Meta-tanulási folyamat”, mivel magát a tanulást tanuljuk. Megtanulunk reflektálni a saját problémáinkra; egy idő után önmagunk szupervizorai is lehetünk.
A problémamegoldást segíti, de a szupervizor nem mondja meg a szupervizáltnak, hogy mit kellene csinálnia. Szerepe arra korlátozódik, hogy segít feltárni a szupervizált belső tartalékait, a benne rejlő megoldási lehetőségeket. Nem az ülésen történnek a legfontosabb dolgok, hanem két ülés között. Ez egy folyamat, mely – legjobb, ha kétheti rendszerességgel – legalább fél tanítási évig tart.


Irodalom:
Kovács Ignác Szupervízió (www.kovacsignac.shp.hu/szupervizió)
S. Tatschl: Szupervízorok úton (Szupervízió, 2004/II) –  a fejezet idézetei
Egy pszichológus elo½adása a szupervízióról alapján (Elhangzott: a Tanácsadók Klubja 2000. 04. 27.-i összejövetelén. Helyszín: Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Előadó: Török Iván)

Saródy Vera
2006. június


Vissza